[Memoriam impetum...]

bársonyos álmok karistolják a holdat
vinnyog a sárkány, ingatag oldat
retten a bujaság, olvad a fűszál
ütlegelve hátrálsz, bátorodj fel, tűnj hát!

mire sírod bánatod lejtős könnytengerét
hamuban úszva égetem emléked förtelmét
szurokba simulva játszom egy szajhát
derengő árnyékban rajzik a vadság

illan a szeplő, múlik a jóság
villan a kendő, ugrik a jószág
Pantera Negra játssza az angyalt
tépkedve mardos, szívedbe nyargalt

hiába szögesdrót, rideg ketrec nyílik
nincs kibúvó most, a jelen rád visít
Múltaddal szülted a most hidegét
Szakadj el, te védtelen és ocsmány jelenlét