Cseppfolyós fellegek
közt
Kapálózik az
alkony
Zárulnak a térközök
Ajtót csapkod
a naphon.
Lepel és
hártya zúz most
A kő csak
folyik, mint az álom
Szilárdan vagdos
a bájos
Kelletlen és
durva lepkemámor
Aranyszál vagy!
Egy fényes fonal.
Simulj bele
védtelen harcmezőmbe.
Hadd száradjon
fel a hózacc
És fordulj
át névtelenbe.
Felejtsd el
ki vagy, hogy újra lehess
És legyél
porszem, vagy gyémántheges
Sivíts bele
a tegnapba, gyenge madár
Vagy szállj
fel a látatlanba, szabad halál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése