(Öl, ápol, s eltakar)
Sántít minden gondolatom
Szétzilál a játékos halál
Sírástól vérzik már a szemem
Mert szándékosan itt hagytál.
Levegőhuzat fájdít időtlen
Szívdobbanás lassítja pusztulásom
Emlékhullák szorítják illően
Elcsukló hangom s kínhullásom.
Te voltál a társam, a párom
Kit hiába keresek, elrejt már az álom.
Sebesre tépkedted már a számat
Mert hagytad, hogy sírva vágyjak utánad.
Hogy legyek így újra egész?
Nélküled mivé lesz az álmom?
Ocsmány végítélet a lét
Sosem lesz már a sajátom.
Szunnyadozik a bánat
Csillapodik a múltad
Már verskoporsóba bújva
Nyugodtan hullok utánad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése