[Végkifejlet...]

Az utolsó házban is lakik valaki
Az utolsó kanál leves is elfogy
Az utolsó gólya is elhagyja az országot
Az utolsó pocsolya is befagy
Az utolsó falevél is lehull
Az utolsó hópihe is felszárad
Az utolsó könnycsepp is kicsordul
Az utolsó növény is elhal
Az utolsó folyó is elapad
Az utolsó porszem is lepereg
Az utolsó lélegzet is elakad
De az utolsó ember is reméli
Hogy lesz még holnap!

[Ön fárasztja Önt!]

Sok vagyok magamnak
én fején pörög Én
Egyik szomjazik, futkos, kiabál
Másik alszik, pihenne, de kínhalál,
Mit ráró a játékos időmilliomos
Energiát nem sajnál a gyilkos
Emészti, zabálja, az agyát rágja
Személyét élesen kettévágja 
én koponyáját hasítja a balta
Senki nem érti, mi az Én baja
Kiütközik egységük
Mihelyt szétszakadnak
Zavart okoz a jövőben
Mikor egyedül maradnak
én frusztrációja öldösi Én jövőjét
Őrült spirálban fogy így az erőnlét
Végtelen óráig ez így nem maradhat
Így Ön hatására Ön meghalhat.

[Árnyékfiú...]

Emlékcafatok hullanak alá
Akár a pergő homok, oly elmúló
Kergetlek, mint egy múltvadász
Nevedet mondva hangom elfúló.

Egyre zuhanok az örömárokba
Kezemet egy fantom visszarántja
Sírok, mert jó, sírok, mert álom, 
Hogy egy régi, nem várt barátom újralátom.

Újraálmodom a gyermekkort,
Átszendergem az életet
Majd felébredve zokogok,
Előttem áll a képzelet.

Véletlenül jött, egy nem várt pillanat
Elakadt a lélegzet, arcképe felém rohant
Megfulladt a bánat, elvitte a gondomat
Mert megszűnt a "soha többé" gondolat.

[Nyáresti éjszakán...]

Olyan furcsa érzés vagy bennem. 
Nem tudok dönteni, fájsz-e vagy sem.
Néha jó, és zakatol, néha fáj, és haldokol
Egy rész bennem, mi már nincs is,
Bánatom vagy, de hatalmas nagy kincs is.

[Préda vagyok...]

A maximumod akarok lenni
Nem örökké kételkedni.
Enélkül csak préda vagyok
Veled is egyedül maradok.

Sosem bírtam párban magányosan
Szeress, mert kínzol halálosan
Nem hiszem, hogy sokat kérek
Mert nekem te vagy az élet.

Ha nekem könnyű érted élni
Mindezt te is meg tudod lépni
Kérem, hogy áldozd rám magad
És tégy teljessé általad

[Olthatatlan talán...]

Mert a nap is lehet magányos

A farkas is sírhat utánad

A hold is lehet álmos

Ha éjjel hódol urának

Partot most a szappanos hölgy

Sikálja a talpad nyomát

Szégyen lapul minden kövön

Elűzi a föld undorát

Hamis árva szeret anyát

Színleli őspanaszát

Hogy egyedül van a földön

Élete örök börtön.

[Bujálkodó kiscica]

(Verspályázatra, "Klausztrofóbiás a macskám" végszóval)

Bujálkodik egy kiscica
Tudatom cicája
Zsenge élet, párducka
Az ismeretet kívánja

Előtte hatalmas tigrisek
Zseniális nagymacskák
Örömhozó ingerek
Játszó tudatosság

Kiscicám kalandozik
Nagyok közé barangol
Tudatölben kucorog
Mámorosan dorombol

Keresi a biztos helyét
Tanító simogatást
Nagymacska jellegét
Hatalmas világát

Cseperedik cicám
Elismerik tigriseink
Uralja tudatát
Gyarapítja örömeit

Bujasága eredményes
Dorombolása is édes
Egyetlen egy probléma van
Gombolyagja falhoz pattan

Elmefonál korlátozva
Négy fal közé beszorulva
Szökni próbál ki a rétre
Mindentudás mezejére

Kiscicámból szép macska lett
Kicsi esze elégedett
Elveszett a szobacicám
Mert klausztrofóbiás a macskám.

[Iroda - lom...?]

Válság produkció
Végvár szelekció
Habos irányultság
Sárral tömött boldogság

Sirató tavasz
Áruló vigasz
Röpke szitokszó
Halvány, pirosló

Miért is vagy hát itt?
Szólni kéne! Bármit...
(Csak a semminél többet)
Fülekre találni

[Fagyhalál melletted...]

Didereg a szeretet

Fázik a közeledben

Távol vagy, de nem eleget

Alvad a vér a sebedben

Itt havas eső vagdos

Nálad sosemvolt fagy

Csak a világ rugdos

Mert lelketlen vagy

Elhal az élet a karodban

A kapualjban táncol a bánat

Sírsz éjjel a nyomorodban

Nappal gyászol az utálat

Hogyha tüzet gyújtasz,

Csöppen a gyilkos hideg

Olvad lassan a múltad

Feled a fázós tömeg