[Méregváros...]

Kételkedem a ködben.
Rejtély, hogy mindez páraszentély
vagy pusztulásunk gödre.
Hol a madár önmagába roskadva
aláhull a szennybe,
ott tölgy helyett ciánfa
meredez a mérgező mennybe.

Nem lélegzem.
Túlélek csak.

[Rohadtak...]

A mindennapok mocska.
A fájdalmas önsanyargatás.
A felismerés általi penészedés,
hogy nincs létemelkedés.
Belülről zabál kifelé az ótvar,
apránként emésztve nyúz.
A szájból sikoltva menekül
a foggal együtt a döghús.

Lételemük a monoton pusztulás.
Haldoklásuk hiánytalan.


Feladták. Rohadtak.