[Tünemény vagy...]

Hallom, hogy zúg a csend;
Érzem, hogy lüktet a semmi.
Átjár a bénító lassúság,
Úgy érzem, nincs mit tenni.


Dallam simítja hajamat,
Illatoktól reszketek.
Szavakon szárnyal bóduló lelkem,
Tünemény vagy, hadd maradjak veled!


Táncolunk! Élek! A felhők most is szépek!
Pillangó táncol talpamon.
Hasalok most, lábam égnek mered,
Testem alatt fűszál visong.


Dereng egy álom, fejemben illúzió,
Mohón rád vágyom, pedig itt vagy velem.
Sétálsz csak, árnyék, némán barangolsz.
Rád kiáltok vádlón, édesgetve ölellek.


De te csak illansz, pillansz, töredékek töredéke alatt...

[Álomjáték]

Tévedő bizonyosság
Fakó szinesztézia
Rohanó valóság
Vadító amnézia


Tudom, hogy mindenki tudja
Megemészt e rabság
Életem egy szakadó cérna
Nincs több szabadság


Színes bábuk, illúziók
Toronyórák, vakációk
Hintalovak, gyerekkacaj
Boldogság és földmoraj


Napfényeső melegít
Igazmondás felhevít
Zöld illattól ámulok
Nyárfa lombot bámulok


Pillekönnyű légmozgás
Földre dönt és sírok
Álmaimból felébredek
Rád gondolok, míg írok