[Egy óceán illata...]

Hullámokban hiányzol.

Partot mos a kétség,
hogy látlak.
Eget rengető vétség
elhagynod a házat.

Az apály viszi a szívem
veled együtt a mélybe.
Mert a víz az úr.
Sajgó bánatomban
lilára vált a kék azúr.

Üres kagylóhéj lettem.
Hitem már csak látomás,
pusztít a búcsú pillanata.
Nem marad végül más,
csak az óceán illata.