[Aranyfátyol...]

Simogat az aranyfátyol
Selymes ködbe burkol a fény
Nem félek, mert te vigyázol
Rám tavaszom eltető reggelén

Virágos ébredésem nyárba zendül
És hiszem vágyva rendületlenül
Hogy míg őszbe fordulnak a fák
És megjelenik a fagyos jégvirág

Te velem ébredsz a hajnalok hadán
Át a végtelen nyárba
És egymásba fonódva az ősz avarán
Halunk bele a téli elmúlásba