[Szimfónia...]

Lüktet. Lüktet. Lüktet.
Nem hagy nyugodni.
Te is hallod, ha nem vagy süket.
Nincsen erőm már, csak szuszogni...


Karistol, vág, éget, marcangol.
Egyenesen felém támad.
Kíméletlenül a fülembe karmol.
Sírnom kell most, elönt a vádhad.


"Mi lelt téged? Mi ez a bánat?
Miért kullog az óra utánad?!"
Az óra kullog, de az idő rohan.
Én meg félek és jajgatok hangosan.


Ne kergess te mulandóság.
Hagyjál örökké élni.
Ne küldözgess dallamcsírát,
Így is fáj félni.


Kotta akarok lenni. Szimfónia.
Ki füledbe súgja: nincs Utópia.
Törődj bele, zene vagy csak,
Ki megszólaltatás után némán elhallgat.