A lét
gyanúsan reális.
Váltig állítja,
igaz.
Szorítja a
torkom a vigasz,
Hogy úton
van a szürreális.
~
Cifrábbak az
illatok,
Színek ereimben
lüktetnek,
Behálóz a
víg lator,
Valós érzékelések
tüntetnek.
Mi folyik
itt? Ki üldöz most?
Ki zúzza
össze világom?
Hol a stabil
jelenvaló?
Mi ez a
hóbortos álom?
Valami felkavart,
Össze-vissza
rohant,
Ábránd lesz
a pillanat,
De nem
tudom, hogyan fogant.
Hajlanak az
oszlopok,
Megállnak az
órák,
Plafonon futnak
a kolostorok,
Jégből forrnak
a formák.
Támadnak a
gyémánt fűszálak,
Néma Isten a
vezérük,
Sírásra késztet
a műbánat,
Tompa késsel
bevéssük
Tudatunkba a
képi világot,
Ezt a
megváltozott, sokszirmú virágot,
Melynek közepéből
ránk tekint
Egy vadóc,
őrült már megint.
Szemei szikráznak,
Neurotikus fejbillentés.
Szürrealista
villámlat:
Egy érthetetlen
érintés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése