[Merengő...]

Rettegve bóduló öntudat
Zsámolyon kucorgó lepke
Hársfa illatú zöld utat 
Mutat a bársonyos este.


Faágak ölelésében fázom
Fáj a szó, ártalom
Nyáron a lombban fuvolázom
Hiányodat többé nem találom.


Most jó. Hálásan jajongok,
Nem érted, hanem értem rajongok.
Álmaimban lufiként tűkön táncolok,
Hogy nem félek-e? Hiszen csak álmodok...


Tollként karcolja életem a papírt
Irkák fogságában nevetek
Hiába keresel, nem találsz manírt, 
Mindig őszinte voltam veletek.


Fűszálak dallamára táncol az égi sereg,
Bárányok gyomra néha feldereng.
Mélyre tűnik el a mennyei nóta,
Mindez már tavaly április óta...