[Istentaposás...]

Zsibbad a talpam, ismét hasalok
Hangyák gyötörnek, alszom.
Az álom csapdája a lepkeháló
A hangyabolyból most már kimászom


Állandó léthiány a létben
Ki nem mondott vádak
Végtelen múlttal a jövőnk véges
Minden pillanatban látnak


Hétköznapok romlása sorvaszt
Testnedveim sikoltva távoznak
Az ítélet sora gyorsan bomlaszt
Rettenetes fájdalom, lassan hámoznak


Üszkösödik a lelkem, az Egy elhagyott
Talpammal taposva gyalázom a létet
Hasalva megállítom zuhanásom 
Így félre már sosem lépek.