[Az idő rövid története...]

Vágyom a halvány holdvilág illatát.
Sírok az éjjel huzatos sarkában.
Hiányzol a holnap végtelen siralmát
elnyögő vad romantikában.

Már nem vagy itt.
Pedig hiszem, hogy látlak.
Az idő elrepít.
A hitem csak látszat.

Árva szívvel hasít belém
a másodpercek pergő szemén
átaludt végtelen hiány.
Remegve forgatom feléd
a tükrök törött éterén
vájt lét időpillanatát.

Csak a csömör csillan a tájban.
A méreg árad a lányban.
Az idő lángja kialudt.

Inspiráció: Hans Zimmer: Time