[Vadul tetsző áhitat...]

Felpisszen a sustorgó álom,
a vágytól a hibáimat látom
az elérhetetlen mában,
a holdfény oltalmában
és várom a csókod,
ezt a bódító bókot,
mikor nem engedsz el a lázban,
mi a testünket égeti-rázza
fel a hétköznapi szépből,
az ölelő egyetértésből
a végtelen vad vizekig,
az örvénylő szerelemig.
Testünk színjátékát éljük,
a dráma köztünk mélyül
két feloldozott szeretővé
és végtelen harcmezővé,
ahol te vagy a bástya
és én az ostrom,
te vagy a pakli kártya,
melyből a várat lebontom.

Nem marad más, csak hús és csont.