[Hiányodba vetve...]

Lyukakat aggat rám hiányod
Bántón mered rám ürességem
Gyáván szorítom látványod
Dübörgő fájdalom nevetésem
A kínon, mit nemléted rám ró
És tekintetem oly vádló
A tükörképem álcájában
Mint kínhalált halt látó.

Gyere haza. Hogy otthon legyek.