[Hímes rét...]

mint hímes rét oly vadul virágzó
oly nagyot véletlenül hibázó
hiábavaló vágytól reszketés
egy ártatlan létemelkedés
a pillanat, amelyben te és én
a világom billegő peremén
romlottságunknak helyt adunk
hogy új életet álmodjunk.

Majd jön a vakító ébredés
két külön világ, te és én.