[Átviláglik...]

Röptükben halnak a varjak
Sírva hullnak a sírba
Olvad a bőrük alatt a zsírmag
Szétázott tollakat szítva
Sajdul a vállfa az ágon
Függenek rajta az álmok
elmereng vádlón a bátor
röppeni vágyó lábnyom
ragadva marad a sárban
ott, hol a ház is rányom
több tonna súlyú otthont
hogy legyen pár halott ott
és vigye magával végül
az égbe segítségül
az embert ki itt fázik
hol az élet átviláglik.

Inspirationem: