Van kedved játszani?
Gyere, ülj ide mellém.
Vagy inkább feküdjünk?
Úgy látjuk a mindenség egét.
Érzed az illatát?
Kék. Kék illatú. Bársonyos.
Te is tapintanád?
Az lenne ám a látványos!
A felhők akár a kacsatoll,
Oly puhák,
Illatosak ezek is,
frissen mosott ruhák.
Csábít, vonz, kiáltani tudnék,
Úgy szeretném fogni a felhők kezét.
Futni, szaladni fel a hegyre,
Sikítani, nevetni a végtelenbe.
Ne félj a hangoktól,
Mindig csak játszanak,
Csalatkozik füled, szíved,
Ellened bármit felhozhatnak.
Az igazságot nem ismerik,
Csak az emlékeket,
Ezért vágnak beléd
Oly könnyen lékeket.
Adok egy tippet: Kiálts!
Adj ki magadból minden hiányt.
Ne félj az újtól, hozhat rendkívülit,
Szívedbe aranyat, füledbe éterit.
Kérdezheted: minek? Hogy újra fájjon?
Az élet nem más, mint hóbortos álom.
Játszva éld az életed, hintázva és pirultan,
Hogy ébredés után mosolyoghass virultan.
Kacagó sárga a nap minden reggel,
Figyelj az életre, kezem ne ereszd el.
Sétálj, nézz, láss is mindent,
Felfedezheted eközben legnagyobb kincsed.
Ne sírj, ez nem olyan nehéz,
Tárd ki a szíved, és engedd be a zeném.
Hallgassuk együtt, dúdolva a dalt,
Gyere, játszunk és létezzünk örökké majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése