Mérges gyíkkal játszottam az éjjel
Váratlanul harapott
Füstként illant tova, széjjel
Sárkányvérrel gyógyított
Mart, ölelt, vádolt, szeretett
Rettentő bódulattal szított
Érzelmek lángcsóvája élesztget
Biztosra tudom, mindjárt meghalok
Tűnő pillanatnak nyomtalanul vége
Karneváli nevetésem vészesen boncol
A tömegben álarcként villan a vonyító kényszer
S én csak sírok, sírok, sírok
Hullámként tör fel az ártatlan jóindulat
Mélán járnám veled a táncot
Zöld Angyallal keresem a kiutat
Csúszva-mászva tépem szét az álmot
Tévesen bízva veled simulok a létbe
Nyájasan édesgetsz lényeged ölébe
Misszió ez, gyilkos játszma
Készséggel forgok veled a bálban
Tulajdonképpen szeretlek, ha fáj is, jó így
Eszméletlenül felejtem az eszméket
Távolinak tűnik minden gyógyír
Te vagy, Absinthe, egyetlen vendégem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése